A templom tornya 1782-ben készült el. Ekkor már szerb felekezeti iskola is volt a községben, ami élénk hitéletről tanúskodik. A német betelepülésnek köszönhetően az addig szerb lakosú település a XIX. század második felére két nemzetiségűvé vált, majd az egyre nagyobb számú magyar beköltözőnek köszönhetően már három etnikumúvá. Az új beköltözők többsége római katolikus volt, ezért a szerbség és az ortodox vallás fokozatosan kisebbségbe került. A XX. század elejétől már nemcsak a németek, de a magyarok lélekszáma is meghaladta a szerbekét. A hitélet továbbra is élénk volt, az egyház aktívan jelen volt a község életében és az oktatásban is.

A II. világháborút követően az akkor már kis létszámú szerb közösség tovább zsugorodott, amit elősegített, hogy az ortodox egyház is elveszítette korábbi pozícióját, a budakalászi szerb iskola a felekezeti oktatás felszámolása és az államosítás következtében megszűnt. A község szerb lakói a szocializmus időszakában is gyakorolhatták vallásukat, ám a hitélet korántsem volt olyan aktív, mint az 1920-as, 1930-as években. Mára a szerb ortodox közösség alig 120 fősre zsugorodott, ám a hívők büszkén gyakorolják vallásukat. A rendszerváltozást követően a budakalászi szerb ortodoxok az államosításkor elvett épületeiket is visszakapták, köztük a település legrégebbi épületei közé tartozó egykori parókiát is.

A szerb öntudattal szorosan összefüggő görögkeleti vallási szokások fenntartása érdekében az 1994-ben alakult Budakalászi Szerb Kisebbségi Önkormányzat és a budakalászi egyházi képviselőség közös munkába kezdett, amely elsősorban a gyerekeket, fiatalokat célozza a vallásos ünnepek szokásainak felelevenítésével, megtartásával, húsvéti, karácsonyi hagyományőrző programok szervezésével, különböző vallási-hittan, illetve nyelvi táborokban való részvétel támogatásával. A helyi szerb egyház vezetője Nikola Pocsucsa pópa. A szervező tevékenység az idősebb korosztályt is célozza, minden évben zarándokút indul az Egerben, illetve Grábócon megtartott búcsúkra.