Egy évvel később elkészült a templom orgonája, amely azóta is működik. A régi
templomot 1909-ben lebontották, a kőanyagot a templomkert ma is álló kerítésének
építésére használták fel. Az első világháború idején hadi célokra elvittek a templom
négy harangja közül kettőt, ezeket 1927-ben pótolták. A II. világháború is súlyos
csapásokat okozott, 1944-ben elvitték a templom legnagyobb harangját, majd 1946-ban
kitelepítették a község többségében római katolikus német lakosságának nagy részét.
Előbbit 1994-ben új haranggal sikerült pótolni, az egyházközösséget és a községet
ért személyi veszteség azonban örökre pótolhatatlan marad. 1959-ben a régi, fából
faragott főoltár helyére vörös márványból oltár került, egy évvel később pedig
a templomhoz kapcsolva elkészült a keresztelőkápolna is. 1993-ban sor került a
templom új liturgikus terének kiépítésére, a szembe-miséző oltárt és a felolvasóállványt
márványból állították fel.
Szentistvántelep az 1920-as években formálódott településsé, ekkor még közigazgatásilag
és egyházközségileg is Pomázhoz tartozott. 1948. augusztus 18-án nyilvánította
önálló lelkészséggé Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspök, első lelkésze Szentirmay
Károly pomázi hitoktató lett. 1948. június 20-án a megyés főpásztor letette a
szentistvántelepi templom alapkövét, titulusnak Szent István királyt jelölve meg.
Elkezdődött a templomépítés, rövidesen félbemaradt, a templom helyett csak egy
6x12 méteres kápolna készült el. Szentistvántelep 1951-ben közigazgatásilag Budakalászhoz
csatolódott, ettől kezdve egyházközségileg is ide sorolták. 1963-ban elkezdődött
a templomépítés társadalmi munkában, a két évvel később elkészült templomot Szent
István király tiszteletére szentelték fel. A templomot 1969-ben emelték plébánia
rangra. A templom bővítése, karbantartása azóta is folyamatos, tornya 2003-ban
épült fel.
Az egyházközség az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye részét képezi, ezen belül
mind a Szent Kereszt Felmagasztalása, mind a Szent István plébánia a Szentendrei
Espereskerülethez tartozik. 2008. augusztus 1-jétől mindkét plébánia kormányzója
Kálmán József, aki a 13 évig Budakalászon működő Szabó Sándort váltotta tisztségében.
A templomokban hetente öt, illetve hat alkalommal celebrálnak szentmisét. Fontos
fejlemény az egyházközség életében, hogy egyre több fiatal kapcsolódik a közösséghez,
elsősorban az iskolákban tartott rendszeres hitoktatásnak köszönhetően.