Idén tavasszal a gépi humuszolás után sorra bukkantak elő az urnák, sírfoltok, körárkok s gödrök és a feltárás végére az ezret is meghaladták a feltárt objektumok..

A feltárt temető a korabronzkori ún. Harangedény - Csepel csoport, vagyis a Harangedények népe s a Nagyrévi kultúra egymással keveredett, együtt élő s együtt temetkező lakóihoz tartozott. (Az őskori kultúrák írott források s így népnév hiányában nevüket jellegzetes edényeikről ill. első lelőhelyükről kapták). Időben ez kb. 4 ezer évvel ezelőttre, vagyis i.e. 2 ezer körülre tehető. Ebben az időszakban a Harangedények népének fent említett csoportja telepedett meg egy keskeny sávban végig a Duna parton, a Dunakönyöktől egészen a Csepel sziget közepéig. Telepeik közvetlenül a vízparton, temetőik kicsit messzebb helyezkednek el. Itt Budakalászon 1954-ben a telep néhány szemétgödrét, tárolóvermét is sikerült feltárni a Duna-parton. Jelenleg csak egy nagyobb agyagnyerő gödröt kapcsolhatunk e telephez. Annál nagyobb viszont a temető. A kultúra eddig feltárt legnagyobb temetője 120 síros volt, mi már ennek többszörösét hoztuk a felszínre.

A két népcsoport keveredését tükrözi a temetkezés is. Legjellemzőbb a hamvasztásos temetkezés. Ezen belül a hamvakat többnyire urnába teszik.

Ritkábbak a szórthamvasztásos sírok. Az urnasíroknál a halottak elégetett csontjait nagy kerámia-edénybe, urnába helyezik s lefedik egy tállal. Az urnán kívülre, de sokszor a belsejébe is étel ital mellékletet helyeznek kis kerámiaedényekben.