Budakalász a Dunakanyar déli kapujában, a Budai- és a Pilis-hegység, valamint a Visegrádi-hegység találkozásánál, egy félkör alakú hegykoszorú öblözetének középpontján található. 15 km²-es területe tájképileg nagyon változatos. A Kevély hegycsoport kilátóiról, de a község magasabban fekvő pontjairól is megcsodálhatjuk e sokszínű tájat: az Ezüst-Kevélyt (416 m), a Nagy-Kevélyt (534 m), a Kis-Kevélyt (481m), a Majdán-hegyet (273 m), a Csúcs-hegyet (352 m), az Oszoly-csúcsot (328 m). Keleti irányban a Duna vonalán túl a Gödöllői-dombság lejtőire láthatunk.

A Budakalászt övező hegyeket, dombokat különféle kőzetek alkotják, melyek több millió évvel ezelőtt lejátszódott geológiai folyamatok termékei. Az ún. dachsteini mészkő (200 millió éves), mely az egykori meleg tengerekben létrejött üledékből képződött, a hárshegyi homokkő (30 millió éves), melynek anyaga az egykori tengerpart közelében lerakódott homok és kavics, valamint a mészkőhöz keletkezésének körülményeiben hasonló, de kémiailag tőle különböző dolomit és a legfiatalabb, az édesvízi mészkő, mely építő- és díszítő célokra is kiválóan alkalmas.

A kalászi dombokra felkapaszkodva agyagos és lösztalajt találunk a lábunk alatt. A lösz a jégkor idején keletkezett hullóporból kialakult sárgás színű, puha kőzet.

A hegylábi területek és a Duna mai medre közötti síkságon fellelhető sóder- és homokréteg arról árulkodik, hogy a korábbi évezredekben a Duna itt rakta le hordalékát. A folyó jelenlegi medrében egy erőteljes kanyarodással ér budakalászi területre. A kanyarból kilépve sebessége lecsökken, az eddig szállított hordalékot lerakja, és szigeteket épít (Luppa-sziget, Tündér-sziget).

A Duna vízgyűjtője budakalászi területen nem bővelkedik folyókban. Két, szeszélyes vízjárású patak, a Majdán- és a Barát-patak gyűjti és szállítja a terület csapadékát a Dunába.